"Ismerd meg önmagad, és tudni fogod a sorsodat.
Mert a sorsod Te vagy."

A kézírás

A kézírás különleges és egyedi. Olyan mint az ujjlenyomat, nincs két egyforma. Kézjegyünk mi magunk vagyunk.

Az írás papírra rögzített kifejező mozgás, bár a kezünkkel hozzuk létre, valójában a kézírás az agyunk által irányított mozgás, ezért tudatos és tudattalan tartalmak is visszatükröződnek írásunkból.
A kézírás magában hordozza személyiségünk minden egyes egyéni tulajdonságát. Követi lelkünk változásait, életünk alakulását, személyiségünk fejlődését.
Így a papírra vetett sorokon keresztül megismerhetjük többek között az író személy érzelmeit, gondolkodásmódját, képességeit,  környezetéhez való viszonyulását, érdeklődési körét.

A grafológia segítségével az író személy olyan tulajdonságai is feltárhatóak, amelyek önmaga és környezete számára eddig rejtve maradtak.



"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. 
Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek."  (Coelho) 

ANIMA ÉS ANIMUS

Az ellentétes nem belső tudattalan képviselője – Carl Gustav Jung által megfogalmazott anima és animus – a bennünk rejlő, de az ellenkező nemhez tartozó ideálképeket tartalmazza. Tehát az anima a férfiben élő nő, az animus a nőben élő férfi (a férfiak is képesek nőiesen viselkedni és a nők is tudnak férfiasan viselkedni).

Ez teszi lehetővé, hogy megtaláljuk a párunkat, ezért érezzük úgy, hogy a másikat ősidők óta ismerjük.

Ha megtaláljuk azt az embert aki, az animánkat/ animusunkat képezi, szerelmesek leszünk belé. Ez a partnerideál projekciója (kivetítése).

E lélekrészek észrevétlenül formálják karakterünket . A kézírásból nem állapítható meg egyértelműen az író személy nemi hovatartozása, csupán az határozható meg, hogy férfias avagy nőies jelleget mutat-e az íráskép.    

Néhány árulkodó írásjegy a nőies (anima) írásról:  

 - girland vagy árkád, - gyenge nyomaték, - vékony vonal, - esztétikus íráskép - nagyméretű írás, - kötött írás, - díszítettség megjelenése - kerekded formák az oválokban  

Animus jegyek az írásban:   - szögek megjelenése - erős nyomaték, - elrántott vonalak - csonkítások - egyszerűsítések, - kötetlen írás, - kisebb betűméret - nagyobb távolságok a betűk, sorok között

"Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négy karú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajta ütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra, csak hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: "Tudom, mit lehetne csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek." És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést, a fárasztó munkát."